Piszkos ülőgarnitúra, kanapé ,fotel, ágy, matrac, szőnyeg, autókárpit?
Nem kell tovább rejtegetni őket, ismét tisztán fognak ragyogni és kellemes friss illatúak lesznek! 🙂
Kárpittisztítás Miskolc és vonzáskörzetében!
Foglaljon időpontot még ma!
Telefon: 06204375679
(Bodnár Ferenc)
Nézze meg, kövesse Facebook oldalunkat is. Sun Clean kárpittisztítás
https://www.facebook.com/Sun-Clean-460581751346487/?modal=admin_todo_tour
A könnycseppek városa…
Angyalok víg hada, tán vidáman kacagó huncut tündérlányok? Mit lehet azt tudni. Annyi viszont egészen bizonyos, mikor azon a varázslatos napon a Bükk-vidék pompás erdei fölött játszadoztak, egyikük olyképpen kacagott, minek utána gyöngyöket is bízvást felülíró könnycseppje hullott hát alája. Míglen az végiggurulva eme csodaszép táj keleti lejtőjén, elhintette Miskolc városának oly termékeny magvait. A magvak pedig hamar szárba szökkentek, megörvendeztetve véle az odatelepülő mindenféle népeket. Elsőként vélhetően a kelta gotinokat, kik nevéhez fűzik a Miskolctapolca déli lábánál épült Leányvárat is. Árpád vezér magyarjai sem kerülték ám el a Sötétkapu és a Tetemvár környékén élő népeket, kik, noha félve tekintettek az új hazát kereső maroknyi népre, mégis szívesen fogadták őket. Utóbb a település Miskóc nemzetségről kapta első, érdemben jegyezhető, mára Miskolcként ismeretes nevét. A sors azonban Miskócot sem kímélte. Hiszen a Csák Máté által kötött Károly Róberttel szembeni szövetség okán a feldühödött király mintegy büntetésül a rimaszécsi Széchyeknek ajándékozta a mindezek dacára tovább gazdagodó birtokot. Így a megannyi tájegység szerencsés találkozása eredményeként sorra nyílott kereskedő utak közelében egyre és egyre gyarapodó település a középkorra bizony hírös kereskedőközponttá lett. A királyi elismerés pedig el nem maradhatott. Az untig gazdagodó, nagyhírű település ugyanis 1365-ben megkapta Nagy Lajos királyunktól a hőn áhított mezővárosi rangot, hol ezt követően folyamatossá vált a bíráskodás és a vásártartás, a király a diósgyőri várat is felújíttatta, míglen a várost a diósgyőri koronauradalomhoz csatolta. A XV. századra Miskolc már kétezernél is több lakossal bírt, ámde a bevonuló törökök 1544-ben felégették és feltétel nélküli behódolásra kényszerítették. Kegyetlen, fájó idők következtek. Mely idők alatt a török a várost annak 1687-es felszabadulásig folyamatosan gyötörte és adóztatta. Miskolc azonban nem tört meg, hanem idővel rangos bortermelő központtá nőtte ki magát. A sors ellenben újfent lecsapott. Mi okból, noha Miskolc mérete és lakossága ekkorra már beérte Kassa városát, a Rákóczi szabadságharcban betöltött stratégiai szerepét megtorolván előbb az osztrákok rabolták ki és égették azt fel, utóbb a kolera sújtott le, kipusztítva dolgos népe jó felét. Az angyalok, tán a tündérek hada, mit lehet azt tudni, mégse hagyta Miskolcot magára. Mely erőt merítvén az égi tünemények varázslatos könnyeiből, immáron sokadára, csak azért is talpra állt. Az évek csermelyei eztán az évtizedek patakjaiba csordogáltak, az évtizedek az évszázadok folyóiba ömlöttek. S mi minden történt ez idő alatt? Épült itt míves városháza, Miskolchoz illendő pompás megyeháza, színház, zsinagóga, szebbnél szebb templomok, az eljövendő generációk elméit csiszoló, magas színvonalú iskolák. Vasút épült Miskolc és Pest között, megjelentek az első telefonkészülékek, bevezették a gázvilágítást. Ámde ki tudja mi okból, angyalai valahogy megfáradni látszottak, hisz a virágzás és fejlődés boldog éveit követően ismét kolerajárvány ütötte fel a fejét, s ha mindez nem lett volna elég, az 1878-as árvíz elragadott onnét megannyi életet. Ám a sors csapásaival dacoló város mégúgy se adta fel. Minthogy az elpusztult épületek helyére azoknál is szebbeket és nagyobbakat építettek, villamos csengője is hirdette erejüket. S bárha ezen túl két háború is, Trianon gyalázata is oly soká ostorozta, Miskolc idővel kicsiny országunk legfontosabb nehézipari központjává nőtte ki magát. A hidegháború lezárásával megjelent globalista tőke azonban a kilencvenes évek elejére a nehézipart tönkretette. Miskolc népessége ekkor csökkenni kezdett, „acélváros” mítosza a fájó emlékezet homályába veszett. A fellegei között lakó angyalok és a tündérek viszont újult erőre kaptak, így, miután immáron sokadára, megáldották annak földjét és vizeit, Miskolc mára a kultúra és a turizmus messze földön híres városává válhatott. Tegyék hát szerét egy kis kirándulásnak. Mártózzanak meg a miskolctapolcai Barlangfürdőben, tekintsék meg a diósgyőri várat, a Bükki Nemzeti Parkot, látogassanak el a Miskolci Nemzeti Színházba, a labdarúgócsapat, vagy éppen a hoki csapat, a Miskolci Jegesmedvék meccseire, pihenjenek meg a festői szépségű lillafüredi Palotaszállóban, ha pedig mindez elnyerte tetszésüket, taníttassák gyermekeiket a méltán népszerű Miskolci Egyetemvárosban. Ez hát Miskolc. A „Mi” Miskolcunk, az angyalok és a tündérek sziklaszilárd Miskolca…
Bernát János